Lehet, hogy szüksége van egy üzlettársra?

Egy szédítő go-cart-ozás után együtt kávézgattunk Schlingloff Sanyival és egy régi közös barátunkkal, amikor mostanában már sokadszor merült fel a címben említett téma. Az a téma, amely mindazokat érinti, akiknek egyszerűen nincsen elegendő erőforrásuk online üzletük felfuttatásához.

Persze sokan vannak azok is, akik már jól menő vállalkozásuk online vonalát akarják létrehozni, felfuttatni, vagy éppen jól menő vállalkozásuk mellett indítanak el egy másikat, egy internetes üzletet. Ha Ön ebben a helyzetben van, akkor azt hiszem, hogy most nem kell annyira figyelnie.

Ha azonban Ön is azok közé tartozik, akik állandóan a "nincs időm megcsinálni, de nincs pénzem megcsináltatni sem" problémával küzdenek, akkor lehet, hogy érdemes elgondolkoznia azon, hogy nem tudna-e valakivel társulni. Valakivel, aki a tálentumnak azt a részét hozza az üzletbe, amelyikkel Ön nem rendelkezik, de amelyet még megfizetni sem tud.

Hiszen egy sikeres üzlet - legyen online vagy offline - felfuttatása oly sokféle készséget kíván, hogy bizony a legtöbben nem rendelkezünk mindezekkel. Azt is hiszem, hogy mindez talán fokozottan igaz az online üzletre, hiszen az online üzlet esetében az üzleti logika és a technológia sokkal inkább összefonódik, mint a hagyományos üzletekben. Ez persze azt is jelenti, hogy sokkal kevésbé lehet a technológiához kapcsolódó készségeket kiszervezni, rábízni valakire az üzleten kívül.

Persze azt is tudom, hogy társulni valakivel legalább akkora döntés, mint házasságot kötni. Ráadásul mindez akkor derül ki igazán, amikor beindul az üzlet. Úgyhogy nagyon észnél kell lenni egy ekkora döntésnél.

Viszont azt is érdemes megfontolni, amit nemrég hallottam egy Amerikában megjelent könyv kapcsán, méghozzá, hogy az elmúlt évtizedekben milliárd dolláros céggé vált vállalkozások legtöbbikének két tulajdonosa van. Az egyikük a stratéga, az álmodozó, a tervező, a másikuk a megvalósító, a tárgyilagos, az operatív, a működtető.


 

  

Erősen megfontolandó!!!!!!
Érdemes lenne beszélni erről.

Bernadette

Kedd, 2008. December 30. 10:44
  

Ha nem akarsz "házasságot" kötni, akkor köss "apró ismertségeket", amelyekből "barátságok" lesznek!

Kedd, 2008. December 30. 10:53

Nagy szükségét látom én

Nagy szükségét látom én is egy ilyen társnak, akinek van érzéke az internet marketinghez, és abba a valójában szintén alkotó folyamatba, ami ennek a megszervezése, szívesen beletenné ugyanazt a kreativitást és munkát, mint amit én a termék megalkotásába.

Kedd, 2008. December 30. 10:53
  

Szívemből szóltál, Balázs!
"Nincs időm megcsinálni, de nincs pénzem megcsináltatni sem" - ez rólam szól (hozzá teszem: nem csak időm, sokszor tudásom sincs megcsinálni).
A nagy kérdés csak az: kivel társuljak? Bár Mesterek Szövetsége tag vagyok, a kérdés mégsem könnyű.

Kedd, 2008. December 30. 10:58
  

Igen, de mi van akkor, ha a potenciál egyszerűen túl nagy az üzletben? Én már régóta gondolkodom ezen, és nem is lenne nehéz szerezni valakit, de...ezzel lemondok arról a (legalább) 3 év munkáról, amit eddig belefektettem, és engedem, hogy valaki beleüljön a "készbe". És amit én csinálok abban hatalmas potenciál van. Tavaly 1500%-os növekedés volt, idén 800% a reálisabb. Te átadnád "csak úgy" ezt? A gyereked, akit te szültél és eddig szeretettel nevelgettél? Nem tudom, Balázs, ez egy nagy döntés. Igaz, mivel csak a profitból tud ilyenkor fejlődni a cég (illetve ún. crowdsourcing forrásokból, a'la WG), lassabban haladunk. De így is lehet haladni, mint a számok bizonyítják. Biztosan szükség van arra az x millióra? És ha nem pénzügyi, hanem a munkában aktívan részt vevő szakmai befektetőről van szó, akkor még nehezebb. Egy nem WG-n felnőtt amatőr csak kárt okoz. Ez az örök dilemmám. Már több barátom felajánlott pénzt, de valami mindig visszatartott. Ha valakinek jó tanácsa van, szívesen fogadnám. Azt hiszem, annyira benne vagyok az üzletben, hogy már nem látok ki. Néha a kívülállók élesebben látnak. Ti mit tennétek? Pontosan azokkal a dolgokkal küszködök, mint amiről Balázs írt.

Kedd, 2008. December 30. 11:04
  

Szia!

Szerintem mindkét változatra van jó és rossz példa, de:

sajnos azt látom, hogy legtöbbször a "közös lónak túrós a háta", ezért szerintem csináld magad, ahogy tudod!

Kedd, 2008. December 30. 23:53

Köszönöm, András! Uff!

Köszönöm, András! Uff! Egy gyakorló pénzügyes beszélt. Eddig én is így gondolkodtam, csak Balázs blogbejegyzése elindított valamit.

Szerda, 2008. December 31. 11:04

Egy kiegészítés az

Egy kiegészítés az előző hozzászólásomhoz: bocsánat, András, összetévesztettelek valakivel (bár szerintem kölcsönösen ismerjük egymást :).

Szerda, 2008. December 31. 16:32
  

Szívesen kollaborálnék/véleményt cserélnék minden hozzám hasonlóan gondolkodó emberrel

Kedd, 2008. December 30. 11:04

Ha a válási

Ha a válási statisztikákból indulunk ki, akkor gyorsan és elhamarkodottan levonhatnánk azt a következtetést, hogy nem érdemes házasságra lépni. Ám ha a „végeredményt” nézzük, akkor kiderül, hogy mégis érdemes.

Így van ez egy kicsit a vállalkozások életében is. Az „egyedüllétnél” még mindig sokkal jobb egy rossz házasság, hát még egy jó házasság!

Kedd, 2008. December 30. 11:06

Két tulajdonosnál jó

Két tulajdonosnál jó lehet, hogy egymást tudják segíteni a nehéz helyzetekben. Viszont lehetnek belső ellentétek, melyek nagyon romboló hatással bírnak. Fontos mérlegelni az előnyöket és a hátrányokat. Az biztos, hogy érdemes gondolkodni a kérdésen.
Gyarmati Attila

Kedd, 2008. December 30. 11:07
  

Igen, elérkeztem én is a "házasság"' gondolatához, meg a lebeszéléshez is. A gond az, hogy ha szeretnék jó forgalmat és megélhetést, akkor sokat kell dolgozni és nagyon kevés vagyok egyedül (mind a két felem - az álmodozó és a megvalósító is nagyon aktív), de ha csak az egyiket gyakorlom - teht vagy megvalósítok, vagy álmodozok - az pedig nem hoz a konyhára, megfelelő társat találni meg... Bárhonnét nézem, az elmúlt 5 évem erről szól és az eredmények elkeserítőek. Ha valaki okosat tud, hát engem se hagyjatok ki, szívesen eszmecserélek, elmondom a tapasztalataimat.

BenkoG
www.softek.hu

Kedd, 2008. December 30. 11:15
  

Én szívesen felvennék a honlapom bővítéséhez egy embert, de ami igazán nincs meg hozzá az a pénz. Nem tudok még sajnos havi fixet, vagy bármilyen fixet kitermelni. Viszont tudom, hogy ezzel lehetne növekedni, fejlődni.

Kedd, 2008. December 30. 11:16
  

Bizonyos esetekben lehet, hogy tényleg indokolt a társulás, hiszen van, aki egyedül el sem tud indulni. Egy hagyományos vállalkozás mégis jobb, ha egy tulajdonos kezében van. Túl sok barátságot és jó emberi viszonyt láttam már tönkremenni amiatt, hogy közös üzletbe fogtak. Persze ha sikerül, akkor megéri! Ki tudja ezt előre?

Kedd, 2008. December 30. 11:23
  

De hol találunk megfelelő üzlettársat?
Aki WG-n nőtt fel, aki nem álmodozó hanem megvalósító...stb.
Van olyan ismerősöm akik négyen vannak és négy vállalkozásban négyen tulajdonosok- a négy vállalkozás kiegészíti a másik három tevékenységét, mindenki visz egy-egy céget-ha baj van összedugják a fejüket. Irigylem őket.
Tehát lehet ez is egy megoldás, hogy keresünk egy másik vállalkozást és kicseréljük a fele tulajdonunkat. De a bibi ott lehet, hogy a másik is álmodozó és startéga, nem pedig megvalósító.

Kedd, 2008. December 30. 11:25

figyelem, demagóg

figyelem, demagóg megjegyzés következik:

Tudom, ez itt nem az USA. Ettől még igaz, hogy a legtöbb igazán nagy vállakozás "odaát" két lelkes zseni kooperációjából születik. Lásd Microsoft, Google és társai. Ballmer és Gates néha simán elaludtak tárgyalásokon, mert a cégépítés kezdetén annyit dolgoztak, hogy alig álltak a lábukon.

Nincs ingyen siker - és nagyon ritka az olcsó siker. Úgy gondolom, hogy nálunk - talán történelmi okokból - nem sokan hajlandóak megfizetni a siker árát.

Áldozat + kockázat: szerintem, ha két olyan ember találkozik, akiket az ötletük jobban lelkesít, mint a biztos fizetés, akkor igazán nagyszerű dolgok születhetnek.

Tudom, nagyon kevés ilyen ember van - akik ilyenek, azok nem járnak ismerkedő estekre :) így valóban nehéz társulni.

Ettől még kell próbálkozni. Már én is megjártam ilyen-olyan társakkal, de ennek ellenére most is nyitott vagyok egy társulásra (de azért óvatosabb vagyok)

Ez az optimizmus...vagy mi :)

Kedd, 2008. December 30. 11:45
  

Szuper - akkor egy ajánlat. Hasonló cipőben járok (tam), de megtaláltam a társam egy üzletben, viszont szívesen társulok másokhoz!

Tudom, mit jelent befektetett 3 év munka egy üzletbe, és tudom, hogy mennyi haszon van egy jó üzleten, ezért nem vagyok éhes az osztozásnál :).

Ha technikai megvalósításra van szüksége bárkinek, keressen nyugodtan - bármit nem tudok megcsinálni, DE már építettem fel on-line üzletet, és jelenleg is dolgozom 3 projekten.

Van saját grafikus és kisegít egy profi programozó - ha olyan a munka, őket ki kell fizetni, de azt a költséget is meg tudjuk osztani egymás között, ha tényleg van fantázia az üzletben.

Szóval NE csak helyeseljünk Balázséknak, hanem kezdjük az új évet végre úgy, hogy összefogunk, és legmerészebb álmainkat is megvalósítjuk.

kontakt:
balatila[kukac]t-online[pont]hu

u.i.: Eredményekben gazdag Boldog Új Évet mindenkinek!

Kedd, 2008. December 30. 11:52

Egyetértek!

Egyetértek!

Kedd, 2008. December 30. 12:42
  

Sziasztok! Üdvözlet Mindenkinek!

Érdekes a felvetés, nekem tetszik. Az elmúlt napokban, hetekben az ÖSSZEFOGÁS erejéről gondolkodtam, amire rímel az üzlettársi kérdés is, nekem legalábbis.
Mi a megoldás? Pontosan nem tudom, a következők azonban kibuggyannak belőlem: Kell egy CÉL, aztán el kell KÉPZELNI és meg kell TERVEZNI a hogyanját-mikéntjét, és már csak meg kell VALÓSÍTANI, TEREMTENI (=dolgozni, cselekedni kell). Ezt lehet finomítani természetesen, s mondhatjátok, hogy idealista is ez a hozzáállás, amit el is fogadok. AMIT VISZONT TUDOK: HA erre is projekt-szemlélettel, mint egy megoldandó feladatra gondolok, tisztázom ÖNMAGAMBAN, hogy mit-meddig-mennyit-hogyan-stb. akarok, ennek megfelelően keresem-vonzom a lehetséges társakat, akkor egy korrekt szerződéssel, egy nyer-nyer típusú alaphozzáállással jó úton vagyok afelé, hogy elérjem, amit akarok.

Rengeteg buktató lehet-van az úton, elismerem. DE ha pontosan tudom mit akarok (=van CÉLOM) és FONTOSSÁGI SORRENDBE rendezem a szükséges lépéseket, akkor hamarabb és könnyebben megvalósul, mint ha csak élek bele a világba.

Nem magamtól vagyok okos, már ha az vagyok {az vagyok:-)}, Stephen R. Covey, Schlingloff Sanyi, Csepregi Balázs, a Cashflow 101 játék és Robert T. Kiyosaki gondolatai a Többiek mellett (Vonzás törvénye, T. Harv Eker, Frank Bettger, Benjamin Franklin,...) sokat segítenek nekem.

Igen, szeretnék együttműködni, keresem a módokat ehhez. Azokat, amelyek nekem IS, és a Partnernek IS jó. Tudjátok, "visszasírom" azt az időt, amikor egy üzlet megkötéséhez elég volt egy KÉZFOGÁS, az ADOTT SZÓ. Van, ahol még működik ilyesmi manapság is. Még Magyarországon is. Japánban szintén!

Bár kicsit hosszan írtam, azért várom, szívesen olvasom a visszajelzéseket, véleményeket.

BÉKÉS BOLDOG VIDÁM BŐSÉGES SIKERES EGYÜTTMŰKÖDÉSES NYER-NYER ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK MINDENKINEK!

János

Kedd, 2008. December 30. 11:54

Hm, én is próbáltam az

Hm, én is próbáltam az online témában valakivel összedugni a fejemet, de nem jött eddig még be. Nem találtam megfelelő embert (vezetőt).
Értékesítő vezetőt kerestem, aki offline viszi az online céget...
Az alapok készen vannak, működőképes.

Volt korábban egy online értékesítő vállalkozásom, melyben
2-en dolgoztunk. Hasított, mint atom. A bevételünk az egekben volt, de a társam kis nehézség idején megpattant és kissé cserben is hagyott.
Most próbálom évek után azt a vállalkozásom ismét lábra állítani. Hátha mégis sikerül! :-)

Én az Online bevételeim jó részét Sanyi által propagált elméleti és gyakorlati tanácsok megvalósításának köszönhetem. (másoktól is sokat tanultam)

7 éve volt az első szeminárium, amin részt vettem. Egy évig neki sem mertem állni a honlapom elkészítésének. 60 eft volt az első, ha jól emlékszem... 2,5 millió ft-ot hozott. (Rengeteg munkával!)

Egyetlen jó társ az üzletben, aki barát, minimum tízszeres hatékonyságot eredményezhet. Véleményem szerint.

Sajnos viszont az is igaz, hogy: "...minden ember talál valakit, aki jó hozzá, de HŰSÉGES embert ki találhat?..."

A világ valaha élt leggazdagabb uralkodójának szavai ezek. Mondhatom, sajnos nagyon igaz. Pláne itt Mo.-on. Sajnos...

Péter

Kedd, 2008. December 30. 12:14

Azonnali üzlettárs

Azonnali üzlettárs választás helyett van másik alternatíva is: projektekre összeszövetkezni a "másik felünkkel", akivel tényleg szeretünk és tudunk eredményesen összedolgozni, és ha a jövő a közös munka felé visz, akkor nem kell neki ellenállni és kész.

Ha az ember - vállalkozó - nekiáll azon agyalni, hogy: haj-haj, kéne egy társ, akkor sosem lesz, mint ahogy az igazi párkeresésben sem így működik. Lehet, hogy sokaknál ott van már az a társ, csak nem úgy nézünk rá. (Mint ahogy egy munkakapcsolatból is lehet szerelem.)
Vagy az is lehet, hogy derült égből villámcsapásként, egyszercsak ott terem, és nem tudjuk, hogyan működött a cégünk addig nélküle...
De a jeleket figyelni kell, és kell némi bátorság is, meg próbálkozások sora, mert senki nem születik üzlettársnak, azzá válni kell.. :)

Kedd, 2008. December 30. 12:24
  

Én ahhoz tartom magam, hogy egy üzlettárssal akkor van probléma ha nincs pénz, meg akkor ha van. Sajnos volt szerencsém egy-két simlis idiótához, ezért én minden társulástól menekülök.

Kedd, 2008. December 30. 13:49

Balázs, jól

Balázs, jól beletrafáltál a közepébe!

A legtöbb szakemberből lett vállalkozó azzal küzd, hogyan szerezzen elég vevőt, munkát, megrendelést, amit azután ő már nagyon jól ki tud szolgálni. A baj csak az, hogy azok a vállalkozások mennek jól még ilyen válságosdi idején is, amelyek tulajdonosa az értékesítésben, vagy a marketingben erős nem pedig a szakmában.

Különösen sok közöttük a szoftvercég, a mérnökök által alakított műszaki szolgáltatást nyújtó cégek, akik emiatt egy helyben topognak. A problémát tovább növeli az, hogy a szakemberek nem igazán sikeresek abban sem, hogy megfelelően felvegyenek és menedzseljenek értékesítéshez, marketinghez értő munkatársakat (ahogy ők hívják "ügynököket"), ezért nem tudok jobb megoldást az üzlettárs keresésnél.

Ebben azonban sok kudarc megelőzhető, ha nem rögtön néhány "randi után" beleugrik valaki a "házasságba", hanem akár 6 hónap próbaidőt (vagy többet) együtt dolgoznak valamilyen stratégiai szövetség, vállalkozási szerződés, vagy akár rendes munkaviszony keretében, majd ha jól működik, akkor fonják szorosabbra a kapcsolatot. Akár több lépcsős is lehet a dolog, mert így sokkal kevesebb a mellékhatás és kisebb a kockázat.

Ezt az támasztja alá, hogy a jól működő társas vállalkozások többségének tulajdonosai korábban évekig kollégák voltak, azaz már egy jól működő munkakapcsolatra épült a későbbi vállalkozás, nem csak a kezdeti nagy lelkesedésre és ígéret hegyekre.

Kedd, 2008. December 30. 14:47
  

Egyik barátnőm szerint hiányra választunk, ill. célszerű hiányra választani, azaz a belőlünk hiányzó részt valakivel pótolni. :-) Nekünk pedig a saját erős oldalunkat még tovább erősíteni. Persze ez az egész nagy fokú tudatosságot is igényel, önismerettel mondanom sem kell.

Szerintem a kölcsönös függőségekben működnek jól a kapcsolatok, a munkakapcsolatok is.
És nagyobb az esély, amúgy is önálló, független vállalkozókkal erre, mint alkalmazottakkal - a tapasztalatom szerint.

Ja, és nagyon tisztán kell tartani a kereteket, a szerepeknek megfelelően - ez a másik fontos tapasztalatom.
Meg hogy át kell tudnunk - tudnom :-) - lépni a saját árnyékomat, azaz a megszokott "kis" rutinomból kilépni a fejlődés, a változás érdekében, ha-ha... S hogy hogyan érem el a multiplikáló hatást, a hatástöbbszörözés, kerülök át a Cash Flow négyszög A/E negyedéből a C/B-negyedébe, ez még egy jó kihívás (nekem legalább is :-)).

Köszi, Balázs az inspiratív felvetést :-)

Ida***

Kedd, 2008. December 30. 15:27
  

Offline üzletvezetésemben jutottam el ahhoz hasonló pontig, amiről Balázs beszél: bevételem volt, időm elfogyott, a társulást nem akartam vállalni.

Online üzletemet most építem, de mivel a célom az idő felszabadítása volt, szóba se jöhetett az egyedül indulás.

Így magam mellé vettem 2 embert. Miután felvázoltam az üzleti modellt, abban állapodtunk meg, hogy mindenkit a jövőbeli bevételből fizetek ki. Egyiküket alvállalkozóként szerződtettem, részesedéssel, a másik személyt pedig munkánként fizetem (ő is alvállalkozó) - szintén a bevételekből.

Így mindenkinek a maximumot kell odatennie, engem pedig nem terhel az előre kifizetés.

A legfontosabb az egészben: a szerződés. Heti elvárásokkal, hóvégi elszámolással. A szerződés lehetőséget biztosít a mozgásra: az üzlettársak nem ülnek be a tulajdonosi székbe.

Így megvédheted az üzletedet és helyezheted azt korrekt alapokra, amivel elkerülheted a későbbi vitás helyzeteket.

És egyetértek Tamással: valakinek nagyon kell értenie az online marketinghez.

Kedd, 2008. December 30. 15:39
  

Hali!
Nekem nem egy, hanem 6-7 jó üzlettárs kellene...
Magyarázatul: én egy MLM rendszer középvezetője vagyok, és ebben az évben indítanék egy olyan képzést, amilyen még nincs ilyen rendszerekben. És a toborzás nagy részét on-line szeretném megoldani. Ez lenne az első ilyen munkám, és hát vannak akadályok...
Szivesen társulnék hozzáértőkkel.

Kedd, 2008. December 30. 16:08

Kedves Zoltán! Talált-e

Kedves Zoltán!
Talált-e már olyan képzőt, akinek van engedélye képzésre? Vagy már ezt is beszerezte? Ha mégsem, szivesen társulnánk.
etelka@ksze.org.hu

Kedd, 2008. December 30. 19:30

Üdvözlök Mindenkit!

Üdvözlök Mindenkit!

Boldog, optimista, tettre kész újévet.

Balázsék lehetőségeket keresnek, kínálnak, mutatnak, ajánlanak.

MINDEN TANÍTÁSUK ARRÓL SZÓL KERESD A MEGOLDÁST KEZD EL KÜZDJ! Erről szól az élet, ez az evolúció!!
Magyarul kiválasztódás.
Ehhez képest a hozzászólok közül néhányuk első reakciója az, hogyan nem lehet megcsinálni, miért nem jó.
Úgy valóban nen lehet.

Nekik javaslom a lehetőséget lássák és keressék

Egyébként hosszú vajúdás után először kitűztem egy dátumot 2008 jan 13.a kedd Sándor Gálánsan a nyáron meghagyott egy lehetőséget szaván fogom, élek majd vele.

Végre van egy használható üzleti tervem, tudom hogyan mutassak értéket. Enélkül nem működik.

Számomra csak is a stratégiai kapcsolatok jelenthetik a megoldást, amelyek:

Értelemszerűen, a kölcsönös előnyökről szólhatnak

(A hatodik parancsolat nyomán, szabadon átültetve. Szex. ) Keresd a másik előnyét, a magadét leled.

Nem biztos azonnal a partner zsebében kell kotorászni.

Minden kapcsolat egy üdvözléssel kezdődik, hogy
mi lehet belőle ha létrejön?
Megmondom az optimisták az előnyeit élvezik, a pesszimisták hátrányait átkozzák. :o)>

Az oldalam ma még csak egy rosszul sikerült vázlat.

De a hátérben már készül a remélhetőleg ütős regisztrációs oldal, egy kemény piaci indításhoz.

Kedd, 2008. December 30. 16:16
  

Teljesen egyet értek azzal, hogy együttműködő társ(ak) bevonásával a vállalkozás lehetőségei megsokszorozódnak.
Én már most, a kezdeti lépésekél potenciális partnerek után kutatok...
Hagyományos vállalkozásomat is mások bevonásával tudtam bővíteni. És az sem utolsü szempont, hogy a vevők/megbízók szemében is erősebb az a vállalkozás, amelyik nem egy "magányos farkas" erejére épül csupán.

Kedd, 2008. December 30. 16:20

Egyetértek szövetkezni

(( Illetlen névhasználat miatt a beküldő neve és honlapjának címe törölve. ))

Egyetértek szövetkezni kell!
Egyébként egy emberben is meglehet az, hogy stratéga, álmodozó és cselekvő is. Bár a 2 ember több erőforrással rendelkezik.

Szerencsére vannak körülöttem olyan emberekkel akikkel már el is kezdtem összedolgozni. Technikailag mindannyian képzettek vagyunk az információ technológia nem nagy kihívás számunkra. Sőt eléggé sok tudás van együtt bennünk, amit igyekszünk kihasználni.
De egy valamibe nagy hiány van: időből.

Fogjon össze mindenki aki tud, így előrébb lehet jutni...tapasztalatból mondom.

Hajrá magyarok!

Kedd, 2008. December 30. 16:59
  

Ez tényleg egy mindennapos probléma. Magam is átérzem. Én is keresek egy befektetőtársat a gyakorlatiasabb fajtából.

Kedd, 2008. December 30. 17:53
  

"Igen, de mi van akkor, ha a potenciál egyszerűen túl nagy az üzletben? Én már régóta gondolkodom ezen, és nem is lenne nehéz szerezni valakit, de...ezzel lemondok arról a (legalább) 3 év munkáról, amit eddig belefektettem, és engedem, hogy valaki beleüljön a "készbe". És amit én csinálok abban hatalmas potenciál van. Tavaly 1500%-os növekedés volt, idén 800% a reálisabb. Te átadnád "csak úgy" ezt? A gyereked, akit te szültél és eddig szeretettel nevelgettél?" - ezzel én azért vitatkoznék. Mi van ha nincs meg az a tudásod, tapasztalatod amit egy másik szakembertől kapnál. Ezt az idő nem feltétel oldja meg.

Kedd, 2008. December 30. 17:55
  

Társulni vagy betársulni?
Tízéves cégem van, kis családi bt., hol jól, hol rosszabbul működött az elmúlt évek alatt. De az enyém, tényleg a gyermekem. Eszem ágában sincs mást beengedni! Ahhoz, hogy valakivel sikeresen együttműködni lehessen, nem kell összebútorozni. Közös projektek kellenek, pontosan tisztázott felelősséggel, egyeztetett álmokkal, korrektül szétosztott nyereséggel. S ha a projekt véget ér, a partner pedig nem jött be, az együttműködés fájdalom nélkül ér véget. Ha beveszel valakit a cégedbe, nem könnyű kitenni a szűrét!

Kedd, 2008. December 30. 18:12
  

A felvetés tökéletes:

"Ha azonban Ön is azok közé tartozik, akik állandóan a "nincs időm megcsinálni, de nincs pénzem megcsináltatni sem" problémával küzdenek, akkor lehet, hogy érdemes elgondolkoznia azon, hogy nem tudna-e valakivel társulni. Valakivel, aki a tálentumnak azt a részét hozza az üzletbe, amelyikkel Ön nem rendelkezik, de amelyet még megfizetni sem tud."

És elgondolkodtató.

Ha valakinek olyan tálentuma van, amivel én nem rendelkezem, feltehetőleg ebből a tudásából már bőségesen profitál valamilyen formában.
Milyen "kölcsönös" előnyöket lehet "felvillantani" pénz és idő nélkül?

Ebben ki lenne partnere az embernek?

Kiben/miben lehet annyira hinni, hogy akár "hozomra" is hajlandó legyen valaki társulni/szerződni/együttműködni egy jelenleg pénz nélküli vagy csak szerény jövedelmű vállalkozóval?

Az, hogy a saját vállalkozását többnyire mindenki egyfajta módon a saját "gyermekének" tekinti, szinte természetes. Más meg lehet, hogy egy "kockafejű Pistikét" lát benne, s a meglévő vagy megszerzett tálentumát a - szerinte - kockafejű Pistikéhez nem szívesen adja.

Balázs és Sándor ebben úttörők a Profit Maximalizáló Programjukkal (mottójuk: ők ott folytatják, ahol mások abbahagyják...), bár azt hiszem mindent ők sem tudnak felvállalni, rajtunk a sor, hogy mit tudunk hasznosítani.

Ami engem illet, már nem lelkizem az eddigi visszautasításokon, addig fogok keresni partnert ahhoz, amihez antitálentum vagyok, amíg nem találok.

Gátlásaim nincsenek, s az idő sürget!

Kedd, 2008. December 30. 19:15

"Ha valakinek olyan

"Ha valakinek olyan tálentuma van, amivel én nem rendelkezem, feltehetőleg ebből a tudásából már bőségesen profitál valamilyen formában."

Hát ez véleményem szerint nem így van, és ez az egészben a lényeg!

Itt a saját példánk, a MarketingSzoftverek. A Gyuri, az üzlettársam rendszereket tud tervezni és programozni, én meg eladni tudok (kicsit leegyszerűstve :-).

Melyikünk boldogulna a másik nélkül?

Amíg nem társultunk, a MarketingSzoftverek már akkor is volt, működött is, csak éppen nulla volt a bevétel. Nem kevés, hanem nulla.

Én 2000 előtt kevés kivételtől eltekintve mindenféle "szir-szar" terméket próbáltam eladni, azaz üzletkötőként dolgoztam. A CitiBanknál jó volt a termék, elég jól is ment a szekér, ott más volt a gond (pont az, hogy jól ment, de ez egy másik sztori...)

Amikor már weboldalakat készítettem, akkor meg az volt a gond, hogy vagy az eladással foglalkoztam, vagy a készítéssel, amitől eléggé hullámzó volt az üzletmenet.

Szóval egyikünknek se ment igazán jól

De biztos van még számtalan példa. A lényeg, hogy egyikünk tehetsége sem tudott igazán hasznosulni a másik nélkül.

Ezt érdemes keresni. Hogy hogyan? Arról is fogok írni... :-)

Szerda, 2008. December 31. 10:11

Mi is szeretnénk

Mi is szeretnénk képzéseinket kiterjeszteni az ország különböző területeire. Főleg azokat, melyekből profikká váltunk. Csakhát bizony jól akkor megy, ha tulajdonosi szemlélet társul hozzá. Tehát mi is keressük az ilyen "tulajdonostársakat".

Kedd, 2008. December 30. 19:42
  

Kedves Lányok, kedves Fiúk...

Kedvenc apósom mondotta volt, hogy mindenki a maga szintjén nyomorog...
A milliomos is, a koldus is.
Viszont az az Ember a leggazdagabb, akinek Barátai vannak.

Én, nagyon gazdag vagyok... :-)
Sok-sok Barátom révén jutottam el oda, hogy van honlapom, van sok-sok álmom, s van sok-sok reményem is...

És tudom, egyszer utolérlek Benneteket is...
Mármint, ami az anyagiakat illeti...
:-)

Egy vállalkozás is, egy házasság is, úgy mondják rizikós...
Mindkét félnek van nyerési, és vesztési lehetősége.
De ezt csak akkor tudja meg, ha vállalkozik arra, hogy kockáztat...
A házasságban is, és a cégében is.
Legalábbis az elején.

Ha nekem pillanatnyilag olyan lehetőségek állnának rendelkezésemre, amilyenek még nem, akkor én biztos segítséget nyújtanék, társulnék egy olyannal, aki nem csak a "sarki fűszerüzletig" lát el...

Kívánok mindannyiótoknak olyan évet, hogy minden "földi jóból" mindíg elegendő álljon mindíg a rendelkezésetekre.

Szeretettel
P.P.András

Szerda, 2008. December 31. 1:44

Az emberi tényezőket -

Az emberi tényezőket - legyen az üzleti vagy bármilyen partneri együttműködés - nem lehet figyelmen kívül hagyni:

A közös célon túlmenően mindenképpen szükséges az emberismeret, amivel előre tudod jelezni, hogy mire számíthatsz másoktól.

Ezenkívül az is fontos, hogy az egyén betartsa, amiben megállapodott, de ez csak az egyik oldala. Be kell tudnia tartatni a másik emberrel az ígéreteit és a megegyezéseket.

Ami a kihívásokat illeti, azokkal bármikor szembenézhetnek és ezért az az egyén feladata is mint csoporttag, hogy gondoskodjon arról és segítsen neki, hogy a partnere ne valljon kudarcot és ne hagyja cserben. Érdemes tudni, hogy mindent megtett azért, hogy közösen sikerre vigyék. Cserébe tud kapni egy olyan társat, aki ugyanilyen hozzáállással bír...

Szerda, 2008. December 31. 12:20
  

Én is ezt mondom már évek óta! Társas vállalkozásoknak van ma már jövője, annyi képességre van szükség. Sajnos túl sokszor hallom ebben a kérdésben azt a berögzült magyar mondást, miszerint "közös lónak túrós a háta".
Persze a mondás már azonnal kizáró ok, de valamiért ezt sokan szeretik szajkózni, nem pedig mérlegelni egy adott ügyért egyesíteni az erőket, érdekeket.

Szerda, 2008. December 31. 18:37
  

Nekem pont azzal van a gondom, hogy az emberek minimális munkával szeretnének sokat keresni. Kösöznhető ez a sok-sok milliomosképző módszereknek, meg néhány rossz mlm módszernek. Olvasd el ezt az ebookot, fizess be a tanfolyamra, nézz meg pár videót, gyere el a konferenciára, és én olyat mondok, mutatok, hogy pár napon belül milliomosként bármit megvehetsz, böszme nagy kocsival járhatsz, alig kell napi, mit napi, heti 1-2 órát kell dolgozni, és iszonyat pénzköteget lobogtathatsz a plázában a minimálbéren küzdő pénztárosnál.

Ja, hogy dolgozni kéne? sokat? honlapot üzemeltetni? linkeket építeni? leveleket írogatni? szöveget megfogalmazni? SEO, banner, blog, vagy uram bocsá' webshopot üzemeltetni? hagyjuk már! Sok munka? Éjszakákat dolgozni egy cél érdekében? Nem abbahagyni az első kettő kudarc után?

Én honlapokat portálokat, webshopokat készítek, milliós nagságrendű rendszer van a kezemben, tökegyedül csinálom, nem is ezzel van a baj. Évek óta keresek olyan üzleti partnert, akivel vállvetve tudnék dolgozni, amit én adok, egy profi rendszer, magas szintű üzemeltetés, szupport, amit kérek, az csak az, hogy üzemeltesse már valaki az általam, vagy közösen kitalált honlapot, hírportált, infotermék értékesítőt, webshopot, vagy akármit, amit interneten meg lehet csinálni. Ehhez nekem nincs időm, százon felüli domaint üzemeltetek többfelé szakítani magamat nem tudom. Minden segítséget megkapna, marketingtudásom nem kevés, ebben is tudok segíteni, közös nyelvet beszélő embert azonban lehetetlen találni. Persze lehet nem jó helyen kerestem eddig.

Cserébe én időt kérek csak, ami miatt én nem tudom ezt felvállalni, hogy az üzemeltetést átvegye tőlem. Azt hiszitek találok valakit? Jelentkező akadt már, de mikor nagyjából vázoltam, miből áll egy portál üzemeltetés, mit kellene csinálni... Ja, hogy itt neki is dolgozni kell nem is keveset? Én nem tudom, mit gondolnak az emberek... Komolyan... Dolgozni? Nem elég egy jó ötlet? És jönnek a nagy lovetták?

Hát izzadság nélkül bajosan. És aki ezt nem érti meg, azzal komoly gond van. Annyira egyszerűnek tűnik számomra a közös üzletelés, egy dolgozni kívánó üzlettárssal. Több milliós értéket tolok a feneke alá tanácsadással, szupporttal, programozóval, webdesignnal, mi az Isten kell még? Meg ne keressem helyette a pénzt? Meló kell nekem csak, nem hiszem, hogy a mai munkainséges időben ennyire nincs szükség egymásra, mint üzlettárs.

Jó jó, alkalmazottat felvehetnék, de itt mindenki tudja, hogy egy alkalmazott az nem olyan, mint aki magának töri a jeget, és ha hajt egy kicsit, nem csak 100 alatt kereshet. Na mindegy, biztos még a szociból itt maradt nem bízok meg senkiben légnyomás uralkodik, vagy nemtom, bízni egymásban? nem azt nézni, a másik mit csinál? Ennyire átverődtek már az emberek, hogy ilyen nagy a bizalmatlanság? Balázs, hidd el nem egyszerű a mai MO-n üzlettársat találni.

Pedig sokan szeretnének pár projektre összevasalódni, de mindent mindenki maga akar. Nem ért hozzá, de elkezd blogot csinálni, Open portálokkal kínlódni, html kódtól kiesik a szeme, dizájnból gagyit tud csak, de kínlódik, éjszakázik rajta, de mim a frászért? Mért nem azzal foglalkozik, amit tudna? Írjon aki tud, cikkezzen, adjon el aki tud, webshopkodjon, de ne akarjon már minden tetű munkát egyedül csinálni, mert bírja pár hónapig, aztán feladja, hogy miylen egy nagy baromság ez a net, nincs ebben pénz. Pedig van, van, de gyedül k** nehéz. Pont. Pont.

Csütörtök, 2009. Január 01. 1:40

Ez a hozzászólás

Ez a hozzászólás megrázott, felébresztett és olyan érzéseket kavart fel bennem, hogy megint nem alszom az éjjel. Mégpedig a következő: egyik vidéki nagyvárosunkban dolgozom, saját vállalkozásomban, az egyik helyi internetszolgáltató szervizpontjaként, mellette PC-s biztonsági szoftver nagykere (országos viszonteladói láncom is van) vagyok és ügyviteli szoftverekkel, PC-szervizzel foglalkozom. Mivel egyedül nem bírom idővel és energiával, ezért úgy döntöttem, hogy felveszek alkalmazottat, illetve megpróbáljuk vállalkozási formában, ha van rá lehetőség. Na következő eredményekre jutottam, nem kevés pénzért: ha alkalmazottam van nem túl alacsony havi fixért, az ugyanúgy elül a hátsóján egész nap, mintha alacsonyabb fix bér plusz jutalékért (hogy érdekelt legyen dolgozni is) csinálná ugyanazt, max. a jutalékos rendszerben munkaidő után elment és maszekban megcsinálta. (Déja vu: mindenki magának akarja?)
De megpróbáltuk vállalkozóval is, én megmondtam kereken, hogy ha én hozok neki melót, akkor 25%-ot kérek, ennek fejében céges hátteret, finanszírozást, marketinget adok. Az eredmény: nyafogás, kifogás, a saját melókat előbb megcsinálta, az enyémeket meg hagyta. Elveszni is. Nagy pénzeket leakasztani persze mindegyik akart, amikor megtudta, hogy én Suzuki Ignist használok, volt aki egyszerűen felállt és elment. Hihetetlen.
Ebből az látszik, hogy alkalmazottam, alvállalkozóm, "tettestársam" ne legyen, mert nem fog dolgozni sem pénzért, sem két jó szóért.
Az, hogy bevegyek mást az üzletbe? Amikor vállalkozói alapon, projektekre társultunk, az sem jött be, tehát ezt is kilőttem. Ha meg "hozomra" kellene bármit megtenni, akkor meg jön az, hogy vannak fix költségek, kiadások, bevétel kellene, adjak előre valamit... De könyörgöm, miből, mire, miért?
Mit teszek meg én? Hát húsz éve dolgozom ebben a szakmában, nagyon sokat tanultam és igyekszem fel is használni a tanultakat. Mások ötleteit is, ha az ötlet jó és a kitalálója engedi, nem védte le vagy nem ütközik az érdekeibe. Amikor webshop, fórum, ilyesmi kellett, megbíztam egy erre szakosodott profi céget, akik meg is csináltak mindent, amit kértem. Időre és a kialkudott áron. én meg "belaktam", használtam/használom a rendszeremet, blogolok, próbálkozom a Google-rendszerek lehetőségeit és eredményeit használni, marketingezek stb. Az eredmény? inkább nem mondom, mert a bevétel nem jön, hanem csak megy tőlem, egyre messzebb. Én szeretek dolgozni, úgy gondolom, nem is vagyok hülye hozzá, de az, hogy ilyen eredményekre jutottam, komolyan elgondolkodtat: mi a büdös fenét rontok el? Ha létezik is arany középút, akkor hol van?
Igen, el vagyok keseredve, mert üzlettárssal, alkalmazottal, sehogyan nem bírok zöldebb ágra vergődni. Mesélhetnék sikerekről, mert vannak jó dolgok is, de azok tartanak egy-két hétig aztán annyi neki. S ha az ember nekiáll marketingelni, okosan csinálni, akkor nem termel, akkor meg a kölkök mit esznek... Erre próbálok idén ötödik éve gombot varrni, akár kvalitásokból szeretnék megélni (nem milliomossá válni, csak megélni), akár volumeneket szeretnék eladni, hát egyik sem megy igazán. A hiba hol lehet? Bennem is van, ez biztos, mert csak a külvilágon nem múlik a dolog, de azért ennyi próbálkozás után csak én nem lehetek hunyó...
Szerencsés boldog új esztendőt kívánok mindenkinek.

Benkó Gábor

Csütörtök, 2009. Január 01. 23:54
  

Kedves Gábor!
Annyira megkapott őszinte "sóhajod" (nekem így hangzott a bejegyzésed), hogy nem tudtam ellenállni, és hozzászólok. Előre bocsátom: az ész osztás távol áll tőlem, magam az inas-éveimet töltöm ezen a területen.
Mindezt előre bocsátva, ellátogattam a lapodra. Nem kíméllek: tisztes és unalmas! Én például sokat mérgelődök a Norton Internet Security programmal. El tudnál téríteni könnyedén, ha a szigorú tényeken kívül, amit közöl az oldal, meg is akarnál győzni. (Azért is tudok azonosulni ezzel a hozzáállással, mert az én egyik nagy hibám is az, hogy közlök valamit, de nem eléggé képzelem magam a weblap-látogató helyébe, hogy mi csapódik le ebből a közlésből az Ő fejéban.) Például szívesen jelentkeznék egy cikk-sorozatra, amiből megtudnám, melyik vírusirtó milyen előnyöket kínál az én nagyon is kicsi vállalkozásomnak. Lehet, hogy nem az általad kínáltat venném meg, de megszeretnélek, és visszatérő látogatóként előbb-utóbb vásárolnék is Tőled!

Nekem a gondolkodásbeli áttörést a Profitmaximalizáló program jelenti. Itt olyan visszajelzéseket kapok Balázstól és Sanyitól, és olyan oktató anyagokat, hogy csak győzzem megvalósítani! És nagyon várom, hogy másokkal együttműködhessek. Egyelőre csak elvárásaim vannak, ez pedig nem jó alap az együttműködéshez. De a hozzászólásokat böngészve több weblapra is regisztráltam, sőt, rendeltem is. Idővel ezekből is lehet együttműködés.

Üdvözlettel,
Adorján Éva

Hétfő, 2009. Január 05. 16:41

Kedves

Kedves Sasfiók!

Jelentkezem, időm van (egyenlóre), kedvem is, sót koromnál fogva munka- morálom, kedvem is.
Ami nincs honlapom és ötletem mit lehetne csinálni.
De, mozgólódom, tervezek és keresek.
Tövábbiakban személyes kontaktustban bízom.

Üdvözlettel: Kathy

Kedd, 2009. Január 27. 8:28
  

Olvasgatva a beírásokat, látom, hogy leginkább a bizalom hiánya és a bizonytalanság tükröződik a hozzászólásokon.
Bizony, jól meg kell gondolni, hogy kiben bízhat az ember. Ha társulsz valakivel és nem jól sül el, akkor az általában a vállalkozásod végét jelentheti.
Van azonban egy technika, amelyet nem értem miért, nem igazán látok alkalmazni.
Két vállalkozás, vagy vállalkozó köthet egymással egy olyan együttműködési megállapodást, amely olyan, mint a próbaházasság. Tulajdonképpen szövetkeznek egy cél elérése érdekében. Megpróbálnak együtt dolgozni, minden tőlük elvárhatót megtenni együtt azért, hogy a célt elérjék. A cél ez esetben például a honlap látogatottságának a növelése, vagy új vevőkör megszerzése, esetleg a termék piacra vitele, egy hatásos reklámkampány megvalósítása, stb.
Megállapodnak abban, hogy a cél elérése közös kockázat, de az abból eredő hasznot megosztják egymás közt.
Ez az együttműködés kiváló lehetőség arra, hogy felmérjék egymás képességeit, kompetenciáit. Az együttműködés során kialakulhat az a bizalom, amelyre a későbbiekben építeni lehet.
Ha jól sikerül a projekt, akkor egy nagy lépéssel közelebb kerülnek a társuláshoz. Ha viszont nem érik el a kívánt eredményt akkor sem történik nagy baj. Ha idő közben kiderül, hogy nem tudnak jól együttműködni, akkor pedig egy nagy katasztrófától óvták meg egymást.

Szóval nem kell feltétlenül fejest ugrani a háborgó vízbe. Előbb úszkáljatok egy kicsit az uszoda vizén.

Üdv: Török J.

Csütörtök, 2009. Január 01. 16:05

Hozzászólás

A mező tartalma nem nyilvános.
  • A webcímek és email címek automatikusan linkekké alakulnak.
  • Engedélyezett HTML elemek: <a> <em> <strong> <cite> <code> <ul> <ol> <li> <dl> <dt> <dd>
  • A sorokat és bekezdéseket a rendszer automatikusan felismeri.

További információ a formázási lehetőségekről


Ellenőrző kérdés
Ezt a kérdést azért tesszük fel, mert szeretnénk tudni, hogy Ön egy emberi lény és nem egy automatizált kommentező szoftver.
Image CAPTCHA
Kérjük, írja be milyen karaktereket lát a fenti képen!