(A bejegyzés eredeti hanganyaga a bejegyzés alatt található.)
Egy nagyon érdekes nap végén ülök le és mondom el ezt a blogbejegyzést. Csepregi Balázzsal, a Profi(t) Képző Program társtulajdonosával, akivel immár hosszú évek óta nagyon jó barátságban, az elmúlt egy évben pedig nagyon szoros stratégiai szövetségben, szinte egy fúzióban működünk együtt, valamint Khauth Gyurival, egész nap egy nagyon aktuális, nagyon értékes újdonságon dolgoztunk, amellyel az elkövetkező hetekben – akár napokban – fogunk piacra lépni.
Erről nem akarok most többet mondani, tényleg csak annyit, hogy az elmúlt kilenc hónap tapasztalatait összegyűjtve, naprakészen, a jelenlegi pénzügyi és gazdasági változások fényében egy válságmarketing programot (válságmenedzsment-válságtanácsadás az online marketingben) programot tesszük közzé, mégpedig száz százalékban ingyen.
Ez kicsit a köszönetnyilvánításunk, kicsit a befektetésünk szeretne lenni. Érezzük a felelősségét annak, hogy ez a tudás, ezek a felismerések a birtokunkban vannak, és látjuk, hogy milyen sokaknak van szüksége erre a bölcsességre, a legtöbbször haladéktalanul és halaszthatatlanul, s ezért szeretnénk ezt közkinccsé tenni.
Amiről most beszélni szeretnék, az egy kis ízelítő abból a gondolatmenetből, amin ma Balázzsal végigmentünk. A válságról szól, és az ahhoz való viszonyulásunkról. Tényleg csak a jéghegynek a csúcsát fogom és szeretném érinteni, de nagyon érdekes megfigyelni, hogy még a saját hozzáállásomban is megjelent az alábbi folyamat.
Amikor válságba kerülünk, az első dolog, ami történik, hogy megjelenik a fenyegetettség érzése. A körülmények megváltoznak, az eddigi megoldásaink gyengének mutatkoznak a megváltozott körülmények fényében, s előttünk van a fenyegetése annak, hogy a biztonságunkat, az egyensúlyunkat elveszítjük. Az életünk bármelyik területén megtörténhet ez. Most történetesen pénzügyi, gazdasági válságban vagyunk, amely a vállalkozásunkat, és azon keresztül az üzletünk minden további területét érinti. De ugyanígy megtörténhet egy kapcsolatban, megjelenhet betegségként, megtörténhet az életcélunkkal, megtörténhet bármivel: a fenyegetés megjelenik.
Nagyon érdekes, hogy az első reakció többnyire a tagadás. Ezt mondják sokan: "Ó, ugyan már, pánikkeltés van, miféle válság, nincs itt szó semmilyen válságról!" Emlékszem, egy kissé nekem is ez volt a hozzáállásom, bár nyilvánvaló volt, hogy a dolgok meg fognak változni. De az ember eleinte szereti az ilyesmit könnyedén, vagányul venni, és nem keríteni neki nagyobb feneket, mint amekkorát feltétlenül szükséges.
Aztán a tagadás után a következő szakasz a szembesülés. A fenyegetettség akkorára nő, hogy átszakítja a gátjainkat. Míg eddig tartottuk magunkat, most a hétköznapjainkba belépő változások nyilvánvalóvá teszik, hogy tényleg válság van. S itt kezdődik igazából a teher, itt kezdődik – nem feltétlenül, de sokaknál – a pánik. Ekkor átlép a válság a maga folyamatának a következő fázisába, az akut, élő válságba. S nyilvánvalóvá válik, hogy az eddigi megoldásaink, amelyekkel éltünk, az eddigi módjai annak, ahogyan pénzt termeltünk, hogy a vállalkozásunkat biztonságban tudhassuk, elégtelenek. A jelen körülmények között nem képesek fenntartani azt a színvonalat, amin eddig működtünk, amin eddig éltünk. A kihívásra, a szükségünkre adott megoldások a válságban elégtelennek bizonyulnak. Gyakorlatilag zuhanunk. Valami összeomlik, valami felborul: ez az egyensúly, a biztonság.
Ez az a szakasz, amikor legnagyobb a fájdalom. Azt érezzük, hogy: "Úristen, valami, amit építettem, összeomlik! Valami, amiben reménykedtem, elveszik, valami, amire eddig számítottam, kicsúszik a kezeim közül." Ekkor nagyon fontos konstruktívan kezelni a helyzetet! Mert a válságnak nem ez a célja, nem az összeomlás a lényege, hanem az új egyensúly megtalálása! Minél hamarabb ki kell jutni abból a fázisból, amikor az ember pánikban, és a következő szinten beletörődöttségben, egyfajta apátiában szemléli az eseményeket! Ezen túljutva el kell jutni az új egyensúly megkeresésének és felállításának a szintjére, amely a válság utolsó fázisa, és egyben igazi célja és előnye!
Talán furcsa kijelentés ez, de a válság nagyon hasznos dolog, bármilyen szinten és bármilyen területen következzen is be. Hisz semmi másról nem szól, mint hogy egy bizonytalan egyensúlyi helyzetet megingat, hogy aztán egy új, erősebb és biztosabb egyensúly jöhessen létre. Hogy a régi, amúgy is elavulni látszó megoldásaink, amelyek a jó időkben még működtek, még elég jók voltak, a válságban meginogjanak, hogy aztán jobb, erősebb és igazán klassz, igazán értékes megoldásokat találjunk helyettük! A válság előre viszi az életünket, pallérozza a jellemünket, és ha helyesen viszonyulunk hozzá, akkor előre viszi az üzletünket is. Bár átmeneti kényelmetlenséggel, fájdalommal jár, de a végeredménye abszolút pozitív.
Ezt Önnek látnia kell és így kell hozzáállnia! Teljesen mindegy, hogy melyik fázisban van: a tagadásban, az akut válságban, a beletörődésben, vagy már a megoldás keresésén és az új egyensúly felállításán dolgozik. Látnia kell, hogy az egésznek célja, értelme van, s előrébb viszi az Ön és mindannyiunk életét!
Ennyi volt a mai gondolatom – az elkövetkező hetekben még sokat fogunk erről beszélni. Köszönöm a figyelmét!
Kedves Balázs és Sándor!
Ez szép és igaz. Így van.
Mi a válásg ellenére is csak fejlesztünk
Kedves Sándor!
Eddig is nagyon sokra becsültem azokat az írásokat amiket tőled olvastam és nagyon örülök, hogy most egy olyan témát készültök tárgyalni ami talán minden vállalakozást érit.
Én csak annyit szeretnék a válsággal kapcsolatba mondani, hogy aki ezt az időszakot nem a fejlesztésre , átalakításra, vagy a cége újraszervezésére használja az bizony nehéz helyzetben marad a válság lecsengése után is!
Köszönöm a megerősítést!
Kedves Sándor!
Köszönöm ezt a bejegyzést, magam is ugyanezen a folyamaton mentem végig, az utóbbi hónapokban.
Először én sem vettem tudomást a recesszióról, mert "rám úgysincs hatással - csinálunk mindent ugyanúgy, mint eddig és jó lesz"
Persze nem lett igazam, szembesültem a valósággal, beletörődtem és most keresem a megújulás-, az új megoldások lehetőségét.
Köszönöm a megerősítést és az összefoglalást!
Sok sikert mindenkinek az új megoldások megvalósításhoz!
Válságmarketing előzetes
Pontos és szép pszichológiai összefoglalása, hogyan működünk nehéz vagy váratlan helyzetekben.
Hogyan tovább...?!
alap
Alapvető, nélkülözhetetlen információk!
online egyensúlyt szeretnénk:
Igen, miután sajnos sokan bepánikoltak, online értékesítéssel kicsit nehezebb a kommunikáció. Sok munkatársam nem is tud mit kezdeni ezzel a problémával, és jómagam is 3-szor annyit teszek az eredményekért és a sikerekért, mint egy évvel ezelőtt.
Még jó hogy vannak olyan termékek is, melyekre minden körülmények között igény van.
Ezért én is úgy látom, nem válság van, hanem változás.
az én gondolatom
Én azt gondolom, hogy a válságot csakúgy lehet igazán túlélni, hogyha a vásárlóknak is segítünk. De ha nekik nem is, de a munkatársainknak és alkalmazottaknak mindenképp érdemes.
Nagyon sokminden történik mostanában. Alakulnak új vállalkozások és mennek bizonyos cégek csődbe. Ez eddig is volt, de mintha ez felgyorsult volna.
Kedves Sanyi!
Csak egy gondolatot emelek ki a soraidból:
"De az ember eleinte szereti az ilyesmit könnyedén, vagányul venni, és nem keríteni neki nagyobb feneket, mint amekkorát feltétlenül szükséges."
Most országos-európai-világválság van.
Lehet tagadni, lehet nem tudomást venni róla, de legjobb "előre menekülni" és legalább a jövőt illetően a biztonságról gondoskodni.
A munkám során számtalan "hétköznapi" válsággal találkoztam.
És igen, sok ember volt, aki könnyedén, vagányul vette és vitte az életét.
Akinek szörnyű volt azt mondani: sajnálom, most már nem tudok semmit ajánlani.
És ezt azoknak volt a legrosszabb mondanom, akik korábban esetleg elutasították az általam ajánlott megoldást: a csődbemenetel megelőzését.
Ők a fenyegetettség érzését elnyomták valami jópofa szöveggel, s amikor bajba kerültek, oda lett a biztonságuk, kibillentek, kétségbe estek és ahogy írod, jött pánik, a veszteségtől való félelem és a részemről már jó megoldást nem tudtam ajánlani.
Maximum csak félmegoldást.
Megjegyzem, ezek az emberek elsősorban nem üzletileg mentek tönkre, hanem egészségileg.
Aminek pedig egyenes következménye volt az üzletük tönkremenetele is.
Az én olvasatomban ez a válság is egy figyelmeztetés a számunkra: időben kell megteremteni a biztonságunkat. Legalábbis, amiről mi magunk tudunk gondoskodni.
Segíteni és tanácsot adni csak azoknak lehet, aki kéri.
Üdv.:
Éva
Gazdasági (v)álság?
Sándor!
Szerintem nem gazdasági válság, hanem gazdálkodási válság van. Egyszerűen annyi történt, hogy a nagy "jólétben" elaltatták az emberek éberségét, és elhitették velük, hogy úgy lehet hosszútávra tervezni, mintha csak holnapra terveznénk.
Nem mérték fel, hogy mit jelent hosszútávon elköteleződni, és azt hitték, hogy ki lehet bújni a felelősség alól.
Tegnap egy előadáson voltam, ahol dr. Tóth András,-aki ha jól tudom a személyes ismerősötök - mutatta meg 200 vállalkozónak gondolatait a válsággal kapcsolatban.
Előadásából egyetlen gondolatot szeretnék kiemelni: "Szeretem nézni azokat a bankrablós filmeket, ahol profi bankrablók tökéletesen összehangolt akcióban óramű pontossággal teszilk a dolgukat. Mert lehet látni a profizmust. És ami még fontosabb, van egy B tervük"
Ez most nem jelenti azt, hogy menjük a bankokban símaszkkal a fejünkön...:-))
Igen, igazad van, amikor azt mondod:
Hogy a régi, amúgy is elavulni látszó megoldásaink, amelyek a jó időkben még működtek, még elég jók voltak, a válságban meginogjanak, hogy aztán jobb, erősebb és igazán klassz, igazán értékes megoldásokat találjunk helyettük! A válság előre viszi az életünket, pallérozza a jellemünket, és ha helyesen viszonyulunk hozzá, akkor előre viszi az üzletünket is.
Én is igy látom meg kell tanulni helyesen gazdálkodni.
Meg kell találni az új lehetőségeket, és élni kell ezekkel.
Kedves "Egyszerüenmilliomos"!
Nagyon szemléletes az idézett példa (bár jelzem, amióta valóságos közelségbe kerültek a bankrablások, én nem szeretem a bankrablós filmeket nézni).
Ami viszont a lényegét illeti, akkor van a legnagyobb baj, ha valakinek még "A" terve sincs, nemhogy "B" terve.
Sokan belefognak egy vállalkozásba mindenfajta vállalkozási tudás nélkül, s amikor a piac nem igazolja vissza az elképzelésüket, akkor - már-már csődközelben - kezdik el az "A" tervüket kialakítani.
Igen, a "sokan"-ba én is beletartoztam, hisz nekem anno' jellemzően nem a magánvállalkozás tudományát tanították, viszont lelkesedésemnek köszönhetően e hiányosságomat lazán félretéve, belekezdtem.
Úgy gondoltam, elég a szakmai tudásom, majd a piac ezt fogja értékelni.
Hát az egész egy nagy tévedés volt, utólag derült ki számomra is, hogy hiába az állandó szakmai (ön)képzés, ha nincs mögötte egy jól megalapozott üzleti koncepció, lépésről-lépésre kidolgozva.
(És akkor nem említem az "elvtársi összeköttetések" meghatározó szerepét, ami ma már diszkrét uram-bátyám világgá szelídült, viszont a lényege ugyanaz maradt.)
Tehát az "A" terv nélkül hiába a "B", vagy "C" terv, az "A" terv szerintem az alapok alapja. Annak kell tökéletesnek lennie, de legalábbis működnie kell. Enélkül tökmindegy, hogy gazdasági vagy gazdálkodási válság éri utol az embert.
Egyébként tökéletesen egyetértek, hogy nagyon sokan nem tanultak meg gazdálkodni, mert egyszerűen nem volt mivel, hogyan és miért?
Ma már más a helyzet.
Üdv.:
Éva
U.i.: Bocs' a királyi többes miatt vettem magamra a "hülyeség álruháját", amit mindenki úgy ítél meg, ahogy látja rajtam. :)
Éva
Megszületett
Megszületett a Wolf blog utódja? Remélem sokan fogják látogatni a blogodat, sok sikert hozzá!
Jogsit télen...
Az jut erről eszembe, amit a nevelőapám - akinél jobb sofőrrel még nem találkoztam - mondott mindig: akik télen szerzik a jogsit, azokból lesznek a legjobb sofőrök. Aki havas, jeges, csúszós úton megtanul vezetni, az utána bármilyen úton elvezeti az autót.
Ilyen a válság is. Ha valaki most megtanulja, hogyan irányítsa az üzletét zord körülmények között, az "nemválságban" könnyedén fogja tudni venni az akadályokat.
Mesterem, eddig is rengeteget köszönhettem neked (gyakorlatilag minden egyes fillért, amit az üzletem hoz) és ez a Profitképző program is már az első leckéktől olyan felismeréseket hozott, amikett ismét hálásan köszönök. :-)
Kedves Sándor!
Példamutató az a hozzáállás, ahogyan megpróbáltok segíteni "nekünk" a válság leküzdésében.
Mindig van valami hasznos és aktuális, amit fel tudok használni a gyakorlatban is.
Köszönöm nektek.
Hozzászólás